Ruhatáram

Ha majd beköltözöl hozzám

egy napon,

ne csodálkozz a

ruhatáramon!

Csupa lim-lom, ringy-rongy,

ócska holmi,

kopott kabát, amit nem volt

szívem kidobni,

nyakkendők összefűzve, kesztyűk

páratlanul,

itt a rostokló idő fölött

a káosz az úr.

Farmernadrág, talán bele sem

férnék,

mégsem hajíthatom ki, mivel

érték.

Emlékszem, hogy simogatták, lágyan,

ezerkilencszáz-

nemistudomhányban…

Hamuszürke pólóm,

mint páncélt

vitézek,

úgy hordtam valaha -

most rágják

az évek...

Szekrény alján sorvad ő is,

mint a többi,

már nem lehet belőlük

többé felöltözni.

Mégis őrzöm valamennyit szűk

szobámban,

ha majd beköltözöl, dobd ki őket,

bátran