Ne mássz fel, fiam
arra a
fára,
azon lapul
a zöld
hernyócápa!
A sűrűn lecsüngő
levelek
takarják
harmonika
szerűen
megnyúlt
alakját,
ám
odafent, almák
között
fészkel.
Miért
néznél szembe
az
életveszéllyel?
Miért
lennél oly
oktalanul
bátor,
hogy kizökkentsd őt
nyugalmából?
Miért
vállalnád fel
a
kockázatot,
mely éber
pókként
várhat
ott?
Ha
megpillantod,
már remeg
a térded,
combvastag
nyakát
át sem
éred.
Smaragdszín
szeme
ördöngös
varázslat,
csapdába
bűvölhet,
megbabonázhat…
Nem esz
meg, az fix,
az
emberhúst utálja,
de
azért… én nem
mennék a birodalmába… |
| Aaron Quist - Watercolor Creature |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése