Filozofikus macskák

Esőillatú függöny lóg

csatakos testű ágak fölött,

az ég színháza mára bezárt,

ám a taps visszadübörög

távoli dombok árnya mögül,

hol halványló csillagerdő

tisztására penderül

a vihar, létét ünneplendő.

De az estét végigkopogó

hangokat a városéj csendje

elnyelte itt, s úgy tekint

aktusára, mint szerepre.

Őszi díszelőadás, nyáron

szokatlanul kellemes dráma,

áldozatok, mélabú helyett

gyönyörűség marad utána

Csillogó szemmel álló, derűs

lelkű lámpaoszlopok

között a parkban halkan

vonatfütty csókol ablakot

A járda csíkján fel-feltűnik

egy-egy kósza emberalak,

megtorpan, majd felsóhajt,

mintha csak gyógyszeradag,

orvosság lett volna a zápor,

melyért én is nyújtottam kezem,

aggodalmaimtól megtisztulva,

szenvedélyeimtől betegen.

Alamizsnaképp próbálom

beosztani most egy adagját,

mialatt merengőn pocsolyába

néznek filozofikus macskák.

Barabás Anita - Boldog macskák