A csend

Amikor a csend betölti a szobát,
mintha valami suhanna
az ablakomon át
Meglibbenti a függönyöket,
széket, asztalt simogat,
kitágítja bennem az időt
egy pillanat alatt
Átsiklik fölöttem,

röppen az ajtóig,
s a kulcslyukon

keresztül
reszketve

kibújik

Magamra maradok,
megmaradok magamnak,
de már nem ugyanaz az én vagyok,
már nem ugyanaz az ágy, az ablak
A virág, amit vázába tegnap tettem
már nem ugyanaz a virág
a szememben
Színei élénkebbek,
újra köszönnek a fénynek,
még poshadó vizének illata is
üdébb lett
És tapétámon a csíkok,
És a képkeretekben a képek

élnek,

élnek,

élnek

Tyler Robbins- The Living Room