A flopp

Ott, hol a város

növekvő zajában

fékcsikorgás dalol,

Hol az egymást

taposó tömegek

felett elmebeteg

muzsika szól,

Hol két derék

légkalapács már

napok óta

eszmét cserél,

és társalgásuk folytán

álmatlan a tér,

Hol a szél helyett

bádog susog,

s zsebtolvajok, árvák,

koldusok siráma

karcolgatja a levegőt,

ott láttam őt.

Madárforma,

furcsa lény 

volt eleinte,

szárnyait a hóna

alatt vitte,

miközben ugrándozott,

hipp és hopp.

Még nem tudtam, 

hogy ő a flopp,

hát féltem 

tőle kicsit.

Nem értettem,

miért épp 

ott jelenik

meg, ahol 

hangos lárma

hömpölyög ki 

az utcára,

ahol annyira 

ritka madár a 

csend?

Aztán rájöttem, 

neki mást jelent

a brrr, a ding, a dong,

a rá-tá-tá, az úúú-vááá,

Ő pont ezektől válik

kiegyensúlyozottá,

ő pont ezt szereti hallani,

a hangtalan lét fáj neki.

Szinte menekül 

a csend elől,

s mint a csikkeket 

a templomkerti őr,

úgy szedegeti össze 

a hangfoszlányokat.

Láthattad te is, 

ahogy válogat

az út közepén, merészen.

Közöttünk él, ebben a

városrészben.

NotCot Creature