A gúvadó sütke

A gúvadó sütke

tóvölgyben él,

halakat bámul

naphosszat,

rozsdavörös szőr

nő az ülepén,

mellkasa csupasz,

napozhat.

Szikrázó kedélyű,

élveteg állat,

háton pöcköli a

csigabigákat,

s nem táplálkozik

semmi egyébbel,

mint kora hajnali

fénnyel.

Gyakran látni őt

virradatkor

mocsaras erdők

zugaiban,

amint megrészegülve

a pillanattól,

a partról a

vízbe zuhan.

Tavirózsákon lépeget,

aztán

olyat ugrik, mint az

oroszlán,

( hogy elfoglalja

leshelyét ) ,

s innentől minden más

semmiség.

Csak a hal éle, öle, álla,

pikkelyvastagsága,

szeme mozgása

számít.

Dughatsz orra alá

fánkot,
téliszalámit,

csokoládét, epret,

szaloncukrot…

Ő csak ül ott,

ül ott, ül ott,

s míg jóllakik teste

a derengő fénnyel,

elméje

magasabb fokra

ér fel.

Nem tréfa mindez,

okos a sütke.

Tudja, a halszálka

nem tüske.

Tudja, a hal öle, éle, álla,

pikkelyvastagsága,

szeme mozgása milyen,

még azt is sejti,

hol telelnek valamennyien,

s mit lát a rájuk leső

horgász otthon, álmában.

Fölöttébb jártas

a nádas dolgaiban

általában.

Titokzatos szabadgondolkodónak

tartják,

ki rejtegeti mások elől a

rangját

Rendszerint fán épült vacok a

lakása,

és nem fenyegeti őt saját

kihalása,

mert húsa rágós, sőt

ehetetlen,

csapdába csalni is

lehetetlen.

Tudós körökben rejtély

képzettsége,

több kutatócsoportot

vezetett már félre.

Trükkje ennyi: hódnak

tetteti magát,

aki rág, aki rág, aki rág

Úgy tűnik, nem fogja

hasznát venni a világ.

Germain Van Der Steen - Deux Chats -részlet 1970