Bólapkák

Gyermekkoromban bólapka-

fészekkel volt tele körtefánk.

Lakott ott vagy tíz-tizenkét

felettébb lármás család.

Napkeltekor perlekedtek,

napnyugtakor fecseregtek,

kettő közt folyton daloltak,

mást nemigen tettek.

Szerették nagyon a szotyolát,

anyám kötényéből kapkodták szét.

Szelídek voltak, mint a macskák,

harsányabbak, mint a fecskék.

Ma is van belőlük talán,

ott, a régi körtefán,

Kabókapusztán, Enying mellett,

s ma is mindegyikük vidám.

Csak hasítja hangjuk az eget,

az ott élő emberek ezért

boldogabbak,

kitárt ablakon át bólapkadalt

hallgathatnak.

( Még a focisták is a játék

szünetében,
egy pillanatra elámulnak
szépen )

Remélem, ha visszamegyek

egyszer, én is hallom, látom,

mennyire elterebélyesedett

sok bólapkacsaládom...

Jekatyerina Gorelova -Birdies