Az agyartalan kanvad

Az agyartalan kanvad

bokrok között baktat,

bár apró malac csak,

mégis félreáll

útjából a medve,

s a farkas is sietve

úgy tesz, mintha menne,

menne, menne már.

A menyét már elillant,

a sas rá se pillant,

kígyószem sem villant

felé soha mérgesen.

Tudja minden állat,

láperdők urának

elég egy szó és támad,

mint a vén veszedelem.

Ha azt hallja coca,

coci, vagy malacka,

elborul az agya,

és orral döf, az ám!

A becézéssel szemben

ő nem tehetetlen:

addig dögönyözget, míg

nem leszel vidám.

Sőt, ennél tovább megy,

betegre röhögtet,

törölgeted könnyed,

annyira nevetsz.

Az agyartalan kanvad

így veszi el kedved

az édeskés szavaktól,

és nem tréfa ez.

Három hegyi kecske,

tíz kövér fürjecske,

s egy őz is körülvette,

így szóltak:- Nocsak!

Ez meg itt egy cona!?

Na nézd már mekkora!

Coc-coc-coci, cona!

Hogy hívod magad?

-Ba-laaam-bééér!

-ordított máris őkelme,

s mind, ki gúnyosan

dédelgetni merte

világgá szaladt.

Nem is fognak többé

soha visszatérni,

a csiklandozást is

elég volt túlélni,
még most is loholnak

az ég kékje alatt!

Hans Hoffmann - Wild Boar Piglet