A sörényes csupasz

- Tessék, csak tessék, hölgyek és urak,

íme a cirkusz csodája!

Lesz itt meghökkenés, ámulat,

hátborzongás nemsokára!

Ma a porondon

szavamra mondom

megláthatják a lényt!

Mégpedig ingyen,

azaz egészen

jelképes összegért!

Aki most befizet, páratlan élménynek

lehet ma alanya,

Ekkora fogakat így vicsorogni

még én sem láttam soha!

Lúdbőr, hideglelés, iszonyat

- ezt kínálom!

Lassabban, lassabban, ha szabad,

ott is van hely, három!

Méltóztatni tessék, pár ezer forintért

elkápráztatom mindannyiukat!

Hallják ketrecéből hangját?

Így száz véreb nem ugat,

nem bőg ezer éhes oroszlán

ennyire fékeveszetten,

és most! Ha megengedik, kérem,

kieresztem!

Nem csalás, nem ámítás,

amit látnak, igaz!

Nyaka körül szőr nő,

teste pedig csupasz!

Füle, mint a nádnak

éles kardlevele,

Szarvai közt bámul

ránk egyetlen szeme.

Ne aggódjanak, a rács biztonságos,

ujjvastag tömör acél!

Tudományos szenzáció következik,

forduljon el, aki fél!

Különlegességünk világrekord egyben,

hiszen két nyúl, egy egér, és én vele

egy ketrecben,

ez mégis példa nélküli a világon,

tigrisekkel régóta csinálom,

de bevallom, ez most újszerű élmény,

semmi mással el nem cserélném.

 Óóó! A kis nyuszikák!

Óóó! Az egér sem szalad tovább!

És ha óvatosan kipöckölöm az álkapcsát,

és hozzádörgölődzködöm,

mint holmi macskák...

Vigyázat… ez sokkhatást válthat..

- Tessék csak tessék, hölgyek és urak,

erre a pillanatra vártam!

Csizmájában nyeltem le e pöttöm urat,

és még csak meg sem bántam.

Az egeret, nyulakat bevallom 

valahol mélyen sajnálom,

de napok óta nem etetett ez a

felfuvalkodott idomárom!

Pittegett-pattogott, pattogtatott 

ostorával az ostoba.

Azt hitte, erővel megszelídíthet,

de engem soha!

Miért szaladnak most Önök

fejvesztve, mint kerge pókok?

Miért nem figyelnek arra

inkább, amiről szólok?

Miért néznek rám ekkorára

nyíló szemekkel?

Talán mind elvetemült,

ki nem ember?

Szőrtelen bőröm

furcsa ékesség,

ezzel nem sokat

törődöm, de szép.

Egyetlen szemem

sem sok, ám ennyi maradt,

és gyönyörűen ragyog

benne a nap.

Ha egy kicsit közelebbről

megvizsgálnák fejemet,

rájönnének, nem is vagyok

akkora szörnyeteg.

Hasam, karom, lábam, farom

kétségkívül csupasz,

de ha van még ritka kincs

a földön, hát sörényem az…

Beszélhetek én itt

naphosszat ezeknek…

Legjobb lesz, ha mind

egyenként eszem meg!

Carla Sonheim- Monster