2013. május 25., szombat

Hajnali séta

Vértelen, reszketeg ajkát
rám biggyeszti az utca
Alszik a nap, még nincs, aki
arcát lángra gyújtsa

Rongyszoknyája lóg, elszakadt
madzag a főkötője
Koldusasszony. Átölelem,
pedig piszkos bőre

Felköhög, száll tüdejében
a hajnal puha füstje
Köptető pálinka torkán,
hűs harmat ezüstje

Körbelehel, míg átérek
leterített kötényén
Örülök, ha reggel kelni
látom testvérnéném
Van Stein - Dawn


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése