Verseket írok válla ívén,
amíg a tányért törölgeti
Egyszerre odafordul felém,
mosolya szinte már gyermeki
Álom olvad orra hegyén,
ölyvbarna kavicsok szemei
Lángálló lelkéből, aki néz
pajkos kis lidérc, koboldmaki
Hangja patakcsobogást idéz,
hagyom bőrömön áramlani
Papucsbarát, pizsamavitéz,
nappal is képes virrasztani
Énekelget, csipetke dizőz,
zavarát időnként elköhögi
Zsemlét vajazgat, teát kifőz,
szamócalekvárja erdőtövi
Madár is látta, és kicsi őz,
szavával szívem megböködi
Mert kibomlik a nyelve,
csak mondja, mondja egyre
Olyan sebesen, ahogy száll a kerecsen
Ahogy gép húz csíkot kéklő égi járdán
S én hallgatom, akár bohóc a falon
cserfes kis lánykám.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése