Ilyen csöpp izével
akkor találkozol,
ha az egész világ
körülötted pokol.
Szemlesütve ülsz
a sötét magányban,
mint kihunyó csillag
oly halványan
Ám a szőnyeg mögül,
vagy az ágy alól,
egy rovarszerű hüllő
előszimatol.
Puha gombócorrát
jobbra-balra rázva
mászik fel a falon
a
lámpaburára.
Megül a
szikrázó, fényes
körték
mellett,
hangtalan
döngicsélése
száll
feletted,
Majd mintha ez lenne
minden vágya:
minden vágya:
foltokat hullat le
szobádra.
Piros,
sárga, kék, ezüst
pettyecskék
keringik körül
már az estét.
Íme az asztal, az ágy,
a komód,
mind csupa
színes
zazafolt.
Hajadon
is tarka, nyári
mező fénylik,
te sem
maradsz sótlan
életed
végéig.
Méreg,
harag, bánat
tova tűnik hamar,
elviszi
magával e
hüllőszerű
rovar.
És tudod
miért?
Annyira
szép,
hogy ki
sem merem
mondani:
-Ezekből
lesznek
foltjai!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése