Ciabuba

Ciabuba szökken. könnyedén tova,

oda, ahol várja az állatiskola.

Ki hegyez cerkát, viszi ki a szemetet?

Ciabuba szó nélkül megteszi ezeket

Csirr-csörr!- kezdődik rögtön az óra.

Őz lép be, mint a vadak tanítója.

Viháncol róka, nyúl, pele, menyét,

csak Ciabuba keresi tekintetét.

- Emberismeret!- hangzik a csudaszó,

erre már felfigyel minden nebuló.

Nem zizeg, fecsereg, mocorog többet,

kinyitja fürgén az embertan könyvet.

Az em-ber hi-deg el-len szőr-mét vi-sel…

- hiúz, nyest, hermelin máris helyesel,

de Ciabuba művelten közbekotyog:

- Belőlünk van a bunda, nagyokosok!

Az em-ber há-zat é-pít ma-gá-nak…

Erre már a madarak is bekiabálnak:

- Az a jó, az a jó! - mire Ciabuba:

- A ti fáitokból van az ő otthona!

Őz szeme csöndben megtelik könnyel:

- Ám mégsem annyira gonosz az ember,

eleséget oszt szét közöttünk télen…

- Persze, hogy ne maradjon soha éhen!

- Hallgass Ciabuba! Mosd le a táblát!

A te mamád odvát is emberek vájták.

Azt mondom én, aki eleget láttam,

van jó és rossz az embervilágban

- Akárcsak itt!- vakkant Ciabuba.

Kétéves még, s máris maga ura.

Önálló, független, roppant eszes,

hogy osztályelső, ez természetes!

Ciabuba könnyedén szökken, noha

szétterül lassan az erdő alkonya

Vascső les-vár, jön-e még vad ma?

Vigyázz Ciabuba, vigyázz magadra!

Állatiskola- Képes Géza Ált. Iskola, Mátészalka