Tükörré fagyott telek,
nyelvük lógató nyarak,
közöttük jövök-megyek,
én, a vándorhorpatag
Ősszel Északi-tenger,
jégtáblák hátán a nap
Lombhullás nem érdekel,
ha van hó, ragyog, s tapad
Hócsatázni engem itt
jegesmedve hívogat,
sarki róka is segít
gyúrni golyóbisokat
Egy nap vándorlás után
csak horpasztanom szabad,
alszom, mint az indián
szívmélyén a harag
Tavasszal japán kertek,
virágba borult utak,
megmutatják legszebb,
áttetsző kis titkukat
Hogy a
természet íze
különb
minden egyébnél,
nem
hasonlít semmire,
mit benne
látni vélnél
Nem
hasonlít semmire,
mert
benne ott a minden
Tavasszal
jövök ide
Japánba,
s megérintem
Gyöngykacajú
gyerekek
vigyázzák
itt az álmom,
sírnak,
ha továbbmegyek,
ez az én
boldogságom
Tükörré
fagyott telek,
nyelvük
lógató nyarak,
közöttük
jövök-megyek,
én, a
vándorhorpatag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése