Volt egy író, Goethe,
lenyelte egy gőte,
nem búsult miatta,
inkább rímbe szőtte.
Verselt körmölt róla
bendőjében állva,
az utókor kiadta,
úgy gondolván „ hátha”
Nem ezzel futott be,
lapos volt e téma,
pedig néha-néha
haraptak a rímre.
Csakhogy, amiképpen
egy hölgy elárulta,
mégis roppant rusnya
szerzet az a gőte.
- Nem illő egy versbe,
- bárha Goethe írta -
menjen oda vissza,
ahol volt előtte!
Elbujdosott hát a
mocsárba a gőte,
s összetöpörödve
tengedgette létét,
míg ide nem hoztam
eme költeményben,
s őszintén remélem,
itt is marad, végképp.
Mert százévente egy
ha akad olyan bátor,
ki a tavak világából
versbe szövi őt be,
s fütyülve a dámák
kényes ízlésére,
viszolygást és undort
poézissel győz le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése