Pókszemű, halfejű
fekete
pióca,
ide jár
minden
reggel a
tóra
Körbepásztáz, egy
levélre
ernyed,
magába
szívja a
hajnali
csendet
Dünnyög
valamit
a
tündérrózsáknak,
mint aki
tereli
a nyájat
Majd, ha
a békadal
zengeni
készül,
s a
vadkacsa-csapat
is helyén
ül,
bemártja
megfáradt
testét a
vízbe,
óvatosan,
puhán
eleinte
Azután
lemerül
egészen
mélyre,
zászlóként
lobog
a farka
vége
Estére
kimászik,
reggelre
visszajön,
arcáról
soha nem
kopik az
öröm
Pókszemű,
halfejű
fekete pióca,
szomorú
szemeim
vigasztalója,
maradj
itt nálam
ma
éjszakára,
álmaim
legyen
ki
vigyázza! |
| Charles Briton - Leech |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése