A tűzmadár szeme

Te tudod mi van a

tűzmadár szemében?

Mert én hiába nézem

meg nem fejthetem.

Bíborszép, ragyogó,

felhőkön áthatoló

fénye rejtelem.

Ha éjszaka járok,

s a merengő Holdnak

pislákol csak foltja,

nagy, sötét zsákot

húz rám az éj, mint

rabló a reszketeg nyúlra,

ám a tűzmadár égő,

parázs tekintetétől 

fénybe borul a táj,

s bármely évszak van,

úgy érzem kipattan

bőröm alól a nyár.

Arany szalmakazal

mosolya marasztal,

kéri üljek le nála.

Rőt dombok alatt

tó, folyó, patak

hullámzó ölébe várna.

Kedvem támad

dalolni, fütyülni, nádi-

hegedülni, mint régen,

s látom a magam

gyermekarcát a

tűzmadár szemében.

Michel Mendés-Oiseau de Feu