Ma törökméz ízű a hajnal,
baracklekvár-puha, ring az ágyam
Ma versenyt dalolnék a madarakkal
az első fény udvarában
Ma szárnyat csatolnék magamra,
keresztülsuhannék az ablakon
Úgy bukdácsolnék egyre magasabbra,
mint ki fürjjel, pinttyel rokon
És innék fent az égi tejből,
amit felhőbálnák tőgye rejt el
És érezném, szívük megduzzadt ettől,
csordultig telt szeretettel

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése