Bocsánat

Hosszú, fekete vonalak,
mint kottalap töredéke,
futnak a szántó ívpapírján
a hófehér, puha télbe.

E már-már mértani pontosságú
rajzolata a földnek,
mintha azt mondaná nekem:
- Üres vagyok, tölts meg!

Alkoss rám! Hangjegyeket
és dallamokat írj, bátran!
Nem maradhatok ennyire
végtelenül muzsikátlan.

Belőlem dalol valamennyi
madárban élő angyal,
alkoss rám, különben félő,
megnémulnak tavasszal.

Noteszt kerítek és üggyel-
bajjal versbe rántom a tájat.
Sajnálom, én így komponálok,
sutaságomért bocsánat.

Bernáth Aurél - Tél