Babirákné bébirákja

Babirákné öblös kondért fogott,

abba vizet öntött, tüzet rakott,

ezerféle fűszerkeveréket bele,

megvárta, míg piroslik a leve,

aztán lelkendezve nekilátott

megkeresni a csöpp bébirákot.

- Ó, Csipetnyi Eduárd, te bébirák,

miért gondolt a főszakács néni rád?

Kosarához lépett, hogy kinyissa,

beltartalmát konyhakészre mossa,

tisztábbra, mint eddig életében,

bárha nem túl piszkos állat éppen,

s tömpe ujját, melyet körmön rágtak

fenyegetőn rázta meg a ráknak.

- Ó, Csipetnyi Eduárd, te bébirák,
fölötted már a receptet nézik át!

Szó nélkül ült ott a pisla állat,

két bajszát meresztve antennának.

Egykedvűen várta, mi történik,

mint akinek snassz, ha elítélik.

Mint akivel történt már ilyesmi,

így most sem fog kétségbe esni.

- Ó, Csipetnyi Eduárd, te bébirák,

honnan eme ritka magabiztosság?

Két kar lendül, hoppsz, és nagyot csobban,

alatta a láng ég, serceg, rottyan,

fertályóra röppen konyha kövén,

de a rák nem fő, ez kemény legény!

Alábukik, úszkál, lubickolgat,

mintha fütyörészne, sőt dúdolgat.

- Ó, Csipetnyi Eduárd, te bébirák,

mi ebben a turpisság, elmondanád?

- Kellemes e fürdő, hőfoka is remek,

illatától már-már révületbe esek,

a zöldségúszás lett a kedvenc sportom,

szétfeszít e rejtély? Na jó, megoldom.

Nagyatyám egykori páncélját viselem

hátamon, karomon, dobogó szívemen.

- Ó, Csipetnyi Eduárd, te bébirák,

Agyacskádat irigyli a fél világ!

Suren Nersisyan- Shrimp