Meseszeletke

Elmegy a nyúl fia

Taktaharkányba,

ott van szőleje,

nem is kevés,

és látja, az erdei

vén vargánya

két tőke között

heverész.

Bús kalpagját

fejébe csapja,

bocskor van rajta,

semmi egyéb,

s azonmód pucéran

falja-nyeli

az aranyszemű

szőlő levét.

- Hej, te éhenkórász,

hát pórázra kösselek, ebadta!

Mindjárt megmondom, az egész

családod, mily szedte-vette!

Kapára nem áll a kezed,

hiszen olyan neked nincsen,

mégis itt csurgatod magadba

szép, napérlelte kincsem?!

- Ugyan kérlek! Annyit itt a

gyümölcs, mint szú a fában.

Miért zsörtölődsz-zsémbelsz

velem nyuszifuttában?

Csillapodjék gerjedelmed,

s engedelmet kérek,

hogy abból a vastag húsú

szilvából is csemegézzek!

- Csemegézni? Arcátlanság!

Szétpukkadok nyomban!

Pimasz! Mi több, erőszakos!

De ma jó napom van!

Egye kutya, falj belőle,

megfiadzott párom.

Mondd csak, te már

gondolkodtál a

nagypapaságon?

- Nyamm… szokásom fejem törni,

csak hasamnak élek,

addig hízlalgatom magam,

míg bőrömbe férek...

- Amíg le nem szednek! Csitt!

Szót se többet mára!

Így is szörnyen hajazunk

a tücsök és hangyára…

Cori Dantini - Little Sack of Sugar