Reggeli előtt

- Jó reggelt búvárkapitány,

mit látott lent, a víz alatt?

- Tengeri csillagot, ördögráját,

ahogy a fény felé haladt!

És valódi hajóroncs pihent

a korallzátonyok között,

minden furcsa vendégében

kedvére gyönyörködött.

A rulettkerékre muréna tekerte

foltos sálként magát,

a zongorateremben tíz tajtékos

tintahal vert tanyát.

És úgy játszottak,

úgy játszottak,

a filharmóniát lepipálnák!

Kajütablakon túl hallgatták,

s énekeltek rá a bálnák.

Rák vezényelt félelmes bajszával

ebben a víz alatti hangversenyteremben,

palackorrú delfin keringőzött

a kis narvállal, elégedetten.

Tudod, ő az, kit korábban

mézes tejre invitáltam,

ám akkor csak fejét rázta,

mondván nincsen szívószála.

Most méltóságteljes táncában

gyönyörködtek furcsa lények.

Áttetsző, tekergő parányok

jöttek hallgatni ájtatos zenéket.

Egyszer csak, pont a legszebb résznél,

becsörtetett egy tengeri tehén.

- Bocsánat!- mondta- Ez egy mű?

Egy zeneköltemény?

Nincs érzéke sajnos a muzsikához,

rá is szóltak:- Pszt! Távozz!

De ottmaradt egészen végéig a mafla,

és azt hiszem,

én azt hiszem,

élvezettel hallgathatta,

mert nem toporgott,

nem nézdegélt

jobbra-balra,

hanem nagy barna tengeritehén-szemével

pislogott a zenészekre fel,

így vizslatta át az előadást,

rendesebben, mint egynémely csigák,

kik házukba fújva beletülkölgettek,

csendet követelve maguknak, végre

csendet.

- Zajjal csendet, a hangzavarban?

Ez hihetetlen, sőt hallatlan!

- Megtették mégis, pimaszul, bátran,

ezzel a két szép szememmel láttam!

És azt is, hogy a rákkarmester úr, az öreg,

háttal állt. Nem zavarta a tömeg,

ami szép lassacskán összegyűlt.

Zsebéből szendvicset vett elő,

szalvétát összegyűrt, hegedűre ült,

arca felderült, és elrepült...

- Elrepült?!

- Mert kikapta a vízből egy sirály,

valamit neki is ennie kellett már

S mielőtt szendvicsét az úr

elfogyaszthatta volna,

lecsúszott a madártorokba.

- Ó, szegény!

- De túl kemény falat volt,

kiköpődött, szépen.

Ahonnan jött, oda pottyant,

nem maradt hát éhen.

Uzsonnáját

visszakapta,

megrághatta,

felfalhatta.

Lett is némi lárma

mohóságát látva,

nevette e tettét,

puhatestű, lárva,

az angolna félék

népes családja

viszont kifejezetten

csodálta:

- Milyen kerek,

milyen drága…

De Anyuuu...

…én...

nemakarokmenniiskoláábaa!

Lindy Longhurst - Girl on Manatee